2010. május 16., vasárnap

Magyar DPI magazint!

Mi lenne ha ....

Ha lenne egy ilyen szép album-magazin a mi művészeinknek is?

The age of European Drawing 

MyDPI magazine

Akit érdekel, az ezen a linken belekukucskálhat. 

http://magazine.mydpi.com.tw/index.html

 

Émorine Marie


Még több kép:
http://emorinemarie.ultra-book.com/

2010. május 15., szombat

Gondolatok a gyerekkönyv illusztrációkról ...

" ... nem mindegy, hogy mit lát, mit hall és mit olvas gyermekünk. 
Sőt! Ahhoz, hogy gyermekeinkből művészetértő és a művészetet, 
olvasást szerető felnőtté váljék, nagyon komolyan kell vennünk, 
hogy az, amit lát, hall és néz jó minőségű legyen."
                                                                              Németh Eszter

"Adjunk a gyermekeknek tehát remekműveket (!)"
                                                              Petrolay Margit

Man Areans

Ki is Man Areans?
YAXÍN és a FAUN c. képregény, no meg a Gruffalo c. animációs film spanyol alkotója.

Itt bele lehet kukkantani a Gruffalo előzetesébe.
http://www.bbc.co.uk/programmes/p005myps


Még több info Areansról:
http://yacinfields.blogspot.com/
http://man-arenas-news.blogspot.com/

Sergio Martinez

Mexikóvárosban született, Párizsban tanult képzőművészetet.
Szabadúszó illusztrátorként dolgozott a Disney-nél is.
Készített a világszerte ismert klasszikusok ünnepi kiadásaihoz is illusztrációkat, mint például
Twist Oliverhez, a Pán Péterhez, vagy a Karácsonyi történethez.

A gyerekeknek mese kell - és SZÉP meséskönyv

Nem tudom pontosan már melyik könyv, vagy kép volt az első, ami megbabonázta a szemem ...
De akár az is lehetett volna.


Az alkotója Sergio Martinez, ha több képében szeretnél gyönyörködni, akkor a következő linkekre kattintva megteheted.

SŐT!
Az egyik könyvébe bele is lapozhatsz.
http://www.omegabp3.hu/files/Ertekes_vagy.pdf

2010. március 20., szombat


 „ … egy apró emberkét láttam, egy teljességgel rendkívüli kis emberkét, amint komoly figyelemmel szemlél. Itt a legjobb kép, amit később csinálnom sikerült róla.
Csakhogy az én rajzom kétségkívül sokkal kevésbé elragadó, mint amilyen a mintája volt. Igaz, nem az én hibámból. Mert ami festői pályafutásomat illeti, attól már hatesztendős koromban elvették a kedvemet a fölnőttek, így aztán nem is tanultam meg rajzolni, kivéve a csukott meg a nyitott óriáskígyókat.

Ámulattól kerek szemmel néztem hát a különös tüneményt. Ne feledjük el: ezer mérföldre voltam minden lakott vidéktől. Emberkémen pedig semmi jele nem volt annak, mintha eltévedt volna, vagy halálosan fáradt, halálosan éhes, halálosan szomjas lenne, esetleg halálosan félne. Egyáltalán nem úgy festett, mint egy szerencsétlen gyerek, aki eltévedt a sivatagban, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Mikor végre szavamra leltem, azt kérdeztem tőle:
- De hát... hogy kerülsz te ide?
Erre szelíden, és mintha valami nagyon komoly dolgot kérne, megismételte:
- Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt...

Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék. Akármilyen képtelenségnek találtam, hogy ezer mérföldre minden lakott helytől és ráadásul halálos veszedelemben: elővettem a zsebemből egy darab papirost meg a töltőtollamat. Hanem akkor eszembe jutott, hogy én főként földrajzot, történelmet, számtant és nyelvtant tanultam, és egy kicsit kedvetlenül közöltem az emberkémmel, hogy nem tudok rajzolni.
- Annyi baj legyen - felelte. - Rajzolj nekem egy bárányt.

Minthogy bárányt soha életemben nem rajzoltam, papírra vetettem neki a két rajz közül, amire egyáltalán képes voltam, az egyiket: a csukott óriáskígyót. De hogy elképedtem, mikor az emberke azt mondta rá:

- Nem! Nem! Nem elefántot akarok óriáskígyóban! Az óriáskígyó nagyon veszedelmes, az elefánt meg olyan behemót nagy. Nálam odahaza minden apró. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt.
Hát erre rajzoltam egyet:
Figyelmesen szemügyre vette, aztán:
- Nem! - mondta. - Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.
Rajzoltam egy másikat.

Kis barátom kedvesen, de elnézően mosolygott.
- Jó, jó... Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.
Megint újat rajzoltam.
Ez se volt jó neki, akárcsak az előzők.
- Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.
Erre már kifogytam a türelemből. Mielőbb neki akartam kezdeni a motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt rajzot.

- Tessék - mondtam. - Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz.
Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.

- Ez az! Éppen így akartam! „

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg